Határtalanul

hatartalanul_forweb2

hatartalanul

Határtalanul” kirándultunk Szlovákiában

A kormány 7. osztályosoknak szóló pályázatára már egy éve beadtuk a jelentkezésünket, melyet a TALABOR utazási iroda segítségével nagy örömünkre megnyertünk. Ez több mint hétszázezer forintos hozzájárulást jelentett osztályunknak.

Nagy izgalommal készültünk, osztályfőnökünk előkészítő órákat tartott, ahol a program elemeket ismertük meg. A háromnapos kirándulásra május 3.-án indultunk. Az iskola előtt egy kisméretű autóbusz várt ránk. Hamarosan Győrbe érkeztünk, ahol már várt ránk egy kedves néni, az idegenvezetőnk, aki végig velünk volt.

Szlovákiában először Gutára utaztunk, ahol szlovákiai magyar diákokkal találkoztunk az iskolájukban. Nagyon kedvesek voltak velünk. Verssel és népitánccal köszöntöttek bennünket és bemutatták iskolájukat. Mi is készültünk hazai kortárs irodalmi művekkel, Máté verset, Dani prózát adott elő nagy sikerrel. Utána az egyik lelkes tanárukkal és az ottani 7. osztállyal rövid sétát tettünk egy közeli emlékparkban, ahol a tanár bácsi nagy átéléssel mesélt a háború utáni kitelepítésekről, a magyarok megpróbáltatásairól. Meglepődve tapasztaltuk, hogy időnként elcsuklott a hangja. Ekkor megértettünk valamit a kisebbségben élő népek helyzetéről.

Utána már vidám beszélgetés indult a gyerekek között. Nagyon csodálkoztunk, mert kiderült, hogy náluk az egyes a kitűnő, az ötös pedig a bukás. Miután elköszöntünk, megállapítottuk, hogy pontosan olyanok, mint bármelyik magyar iskolás.

Utána Deákiba utaztunk, ahol egy idős nagyon kedves tanító néni hosszú érdekes előadásban bemutatta a gyönyörű nagy templomukat, melyet Szent István királyunk alapított. A következő megálló Galánta volt, ahol megemlékező tábla utal Kodály Zoltán gyermekkorának helyszínére. Nagyszombaton  (Trnava) elcsodálkoztunk a sok szép templom láttán, de már izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a szállásunk. Hegyek közé vezetett az út, és egy tó közelében kellemes turistaszállóba érkeztünk meg, ahol meleg vacsorával vártak. Vacsora után izgalmas focimeccs következett, ahol nagy küzdelem után legyőztük a helyi idősebbekből álló csapatot. A fárasztó nap ellenére sem nagyon akartunk elaludni, amit másnap megbántunk, hiszen több várat is megmásztunk. Legszebb volt a Trencsén felett büszkén őrködő hatalmas vár, amelyet valamikor Csák Máté kiskirály birtokolt, úgy is hívták, hogy „sasfészek”. Felmásztunk a legmagasabb tornyába, ahonnan gyönyörű kilátásban gyönyörködhettünk. Trencsén városa mellett egy nagy csata színhelyét látogattuk meg. Itt nagyon sok magyar vesztette életét. Délután a híres-hírhedt Báthory Erzsébet vérgrófnő várát kerestük meg kis borzongással. Este a szálláson igazi helyi ételt szolgáltak fel, knédlit káposztával.

A harmadik nap is sok meglepetéssel szolgált, hiszen a csodálatos Dévényi várat látogattuk meg, ami a Duna fölé magasodó szikláival fenséges látvány. Majd a mostani szlovákiai főváros Pozsony következett. Természetesen itt is a vár volt az egyik legfontosabb látnivaló, utána a régi városrészben tettünk egy sétát. Még szívesen maradtunk volna, de indulni kellett hazafelé. Útközben még megálltunk a gigantikus Bősi víztározónál, majd hamarosan átléptük a magyar határt.

Fáradtan, de sok élménnyel gazdagon érkeztünk haza!