Határtalanul

hatartalanul_forweb2

 

hetedik_osztály20190503_150806

A Vág völgyében jártunk

A „Határtalanul” pályázat keretében iskolánk 7. osztály tanulói a Vág völgyében kirándulhattak május 3-5-ig.

Fő célunk, a történelemből, irodalomból, vizuális művészetből tanultak saját szemmel látása, magyarságunk elmélyítése, határon túli diákok életének megismerése.Komáromnál léptük át a határt, itt csatlakozott hozzánk nagyszerű idegenvezetőnk is, Vörös Attila.Az első nap nagy szeretettel fogadtak bennünk Vágselye magyar nyelvű iskolájának 7-esei, tanárai és az iskola igazgatónője. A kölcsönös bemutatkozás után ismerkedés, beszélgetés következett. Ezután Deákiban bejártuk a három stílusban épített gyönyörű templomot, élveztük Hajdú Irén tanító néni lelkes idegenvezetését, előadását, vendégszeretetét. Tisztelegtünk a hősök emlékműve előtt. A Halotti beszédet is tartalmazó Pray –kódex szülőfalujában ma is ápolják hagyományaikat, magyarságukat az ott élők. Galánta volt a következő állomásunk. Itt töltötte gyermekkorát világhírű zeneszerzőnk: Kodály Zoltán. A most járási székhely emlékét a Galántai táncokban is megörökítette. Az emlékművénél tiszteletünket tettük.  A parkban található nagyszerű játszótér kipróbálása után az Esterházyk romjaiban is szép kastélyát körbejárva, tisztelegve a család hőseinek képei előtt, elbúcsúztunk a településtől. Nemsokára a Felvidék Rómájába, Nagyszombatra értünk, mely a török időkben a Magyar Királyság egyházi központja volt. Itt élt és alkotott az ellenreformáció idejének legnagyobb alakja, Pázmány Péter bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.Megtekintettük a nevezetességeit: a belvárost, a ferences templomot, a trinitárius templomot, a városfalat, a színház és a városháza épületét stb.. Kezet fogtunk a téren ténfergő róka bábbal, fagyizás közben élveztük a tér lüktetését. Javorinkában, az erdőben volt a szállásunk egy kedves kis panzióban. Vacsora után sötétedésig fociztunk, majd elfoglaltuk szállásunkat. Pakolás, fürdés, pihenő, hogy reggel frissen induljunk az új kalandok felé. Reggeli után Csejte nevezetességeit jártuk végig. A reneszánsz várkastély kiállító termeiben megcsodáltuk a régi ruhákat, bútorokat, használati tárgyakat. idegenvezetőnk Vörös Attila szlovákiai magyar, így nagyon jól fordította a tárlatvezető mondandóját. A kastély után az alagutat tekintettük meg, aminek egy részét tárták fel. A kastélyt kötötte össze a szőlős heggyel, de bor tárolásán kívül menedéke is volt az itt élőknek. Innen a vár következett. Szép volt a kiállítás, a romjaiban is gyönyörű vár és a kilátás. Cserkész idegenvezetőnket könnyű volt meggyőzni, hogy a szomszéd várba, Beckóba is menjünk el.Nem bántuk meg. Csodálatos volt. Ápolják Mednyánszky László festőművész emlékét. Itt született nagybátyja szintén Mednyánszky László honvédőrnagy, a szabadságharc vértanúja.     Trencsén következett, Csák Máté sasfészke, bár mi csak a sólyomröptetésben gyönyörködtünk. Persze másban is. Először az óvárossal ismerkedtünk, a gyönyörű templommal, épületekkel, majd sok-sok lépcső megmászása után feljutottunk a hatalmas várba. A kiállítások is többfélék voltak. A környékbeli várak makettjei, a trencséntornyosi csata terepasztala, fegyverek, időszaki kiállításként drótból készített szobrok, művészeti alkotások, stb. Érdekes volt a solymász bemutató, a török kút és története. Felmentünk a legmagasabb tornyába, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre, völgyekre. A várból leérve esküvő volt a templomban, épp jött kifelé a násznép, a mennyasszony. Szlovákok voltak, de odajöttek hozzánk és süteménnyel kínálták a gyerekeket. Egy lépés a két nép barátsága felé. Amilyen kegyes volt a két nap időjárása hozzánk, vasárnap hatalmas szél, szakadó eső, hat fok volt. A mi kis csapatunkat ez nem tartotta vissza. Dévényben megtekintettük a zord várat, a Morva és Duna találkozását és a vasfüggöny áldozatainak emlékművét.  Innen Pozsonyba mentünk. A koronázó templomba mise végére értünk, így be tudtunk menni a háromhajós gótikus székesegyházba. Ezután Liszt emlékművénél tisztelegtünk, majd az óváros nevezetességeit néztük meg. Mikor már nagyon fáztunk, az egyik kávézó forró teájával melegítettük fel magunk.

Lelkes, de fázós csapatunk a meleg buszból vett búcsút hazánk régi fővárosától. Komáromnál átléptük a határt, hazatértünk csodálatos élményekkel. Rajnainé Varga Tünde